MIKULÁS

Mikor fiatal vagy, sokat kell tanulni

Érhet meglepetés,miből fogsz okulni!

Egyik Mikuláskor oly szép körtét vettem,

milyet sosem láttam,és sohasem ettem.

Fél kilónál több volt, pirosodott héja,

Nekem nagyon tetszett, ára nem volt tréfa.

Akkor mást nem vettem, mert éppen spóroltam,

Sokat kap nagyiktól, akkor ezt gondoltam

De nem küldték hozzánk az ajándékokat,

csak náluk kapta meg a Mikulásukat.

Ezért visszájára fordult az én tettem,

Hogy a Mikuláskor csak egy körtét vettem.

És a bűntudatom főleg az okozta,

hogy jött egy Mikulás, üres zsákját hozta.

Ez meglepetés volt, nem volt megbeszélve,

és a kisfiamat szomorúság érte.

Nem csak szomorúság- mondhatom, hogy dráma;

hiszen a Mikulást olyan nagyon várta.

Nem voltam jó gyerek? - akkor ezt kérdezte.

Önző ajándékom büntetésként vette.

Ha nem jön Mikulás, nem derül ki tettem,

hogy a csodakörtét önmagamnak vettem.

Mert persze nagyiknál sok volt az ajándék,

finom szaloncukor, narancs, csoki, játék.

Ez az egy Mikulás, ahogyan kiderült

rossz volt, de a többi azóta sikerült.

2010. 12. 25.

                       NAGYMAMA

Amikor én megszülettem, nagymamám megijesztettem

Súlyom kicsi, hátam szőrös bőröm felűlete vörös.

Sajnos nem voltam szép látvány a koraszülöttség hátrány.

Ésazon senki sem nevet,született egy csúnya gyerek.

A nagymamám azt gondolta, bár meg sem születtem volna.

Nekem később elmesélte,már nem haragudtam érte.

Hogyha valami bánt engem,hogy úgy kellett elengednem_

nem tudtam, milyen a hála azért, hogy lehettem lánya.

Sokszor azért voltam mérges,hogy ez a döntés helytelen,téves.

Szerettem volna elmenni, inkább az anyámmal lenni.

Most már tudom,sokat kaptam,hogy nagymamámnál maradtam.

Több lehetőséget is adott,szeretett és taníttatott.

És a cselédlányok mellett én is csinálhattam rendet.

Szerette,ha takarítok mosogatok és tanítok.

Amit lehetett, megtette.Felkészített az életre.

Ő nagyon sok mindent megélt.Esténként szívesen mesélt.

Nem ismerte Amerikát,de felfedezte Adrikát!

Adrika egy csodás lélek!Nagy művész volt és mivé lett?

Segédmunkás cipőgyárban!-ezt tette vele az állam!

hozzá képest Fischer Annie egy senki volt, meg kell nagyni

Nagymamám tett vele csodát:szervezett Zeneiskolát!

Otthonába befogadta és így lett családunk tagja.

Megjutalmazta az élet,a kenyerünk zenélés lett.

És akik zenélni vágytak,a mi iskolánkba jártak

Szerettem piacra menni,ha valamit kellett venni.

Együtt vettük a húst, répát.Nagymama mutatott példát!

Próbált mindent megmutatni ,kedvesen tudott alkudni.

Volt olyan,hogy lóhúst ettünk s otthonra lókolbászt vettünk.

Emlékszem,az íze édes -azt mondták,hogy egészséges!

Örom töltötte be lelkem,amikor lángost ehettem.

Képes voltam sorbaállni akkor is,ha kellett várni.

Elég volt egy nem kellett más, de az legyen jó fokhagymás!

Nagyon vonzott még a sercli,tépegettem, jó volt enni!

Tettemre nem voltam büszke!-hiányzott a kenyér csücske!

Isteni volt a sós stangli,ma nem lehet olyat kapni.

Óriás-kifli!-milyen finom!Csorog nyálam, amint írom.

Péksütemény ma sokféle,nincs, mi a régivel felérne!

Legnagyobb gyerekkori álmunk a téliszalámi volt, mirevágytunk,

Napi adag volt két szelet,boldog aki többet ehet!

És bár rég nem vagyok gyerek,szalámit örömmel eszek.

Csak olyanokat csinálok, amiket enni kívánok.

Kedvenc ételskálám széles ,sajnos gyakran vagyok éhes!

És nem vagyok lusta tenni azért, tudjak jókat enni,

-Büntetést azt sokszor kaptam,mert a tálon ételt hagytam.

Nagyimat a méreg ette,mandulámat kivetette.

Úgy néztem ki ,mint egy árva,ki   Auschwitzba volt elzárva!

Nagyim, hogyha most meglátna, ételekkel nem tukmálna.

Sokáig nagyon jól főzött. Később a spórolás győzött.

Nekünk a lakást megvette ő míg élt hasznát élvezte.

És eddig még fel sem fogtuk,  tán gyermekeit megloptuk?

Nem! Számunkra a főbérlet nagymamától ajándék lett.

Gyűjtöttünk még orgonára. Ennek is nagy volt az ára!

Csak az  ételen spóroltunk. Ezen néha civakodtunk..

Nagyi és a püspökfalat! Azért ette, csak ez maradt?

Önfeláldozásnak láttam, s ezért többször megsajnáltam!

Kiderült, hogy azért ette, mert ezt ő nagyon  szerette!

Manapság én is kívánom , magamnak időnként kirántom.

(Erről jut eszembe tettem, mikor csirkelábat ettem.

Dwain volt ebédre vendégem/ aki névleg volt a férjem/

Azért jött  Amerikából, élhessünk  Ádámmal máshol.

Bár végül ez nem sikerült ,és  közben az is kiderült:

USA-ban nem esznek szárnyat, s kidobják úgy, mint a lábat!)

Kedvencem a borjú lába jól megfőzve és kirántva.

Milyen finom volt a velő! De már tilos, nem ehető!

-Nagyim mindenkihez kedves megbízható,nagyon rendes

volt.Sok feladatot kapott.Szervezett és sokat adott.

Mindig mindenkire figyelt, minket sok ember irigyelt!

Szépen szavalt,jól énekelt, több dologban volt érdekelt.

Tanult volt!-polgárit végzett,a zenében is volt képzett.

Varrónője albérlője (a nagypapa volt)  magyarórákat vett tőle.

Neki a jobbik rész jutott,sokat tanult sokat tudott. 

Még tanult fűzőkészítést,nagyapa mellett könyvelést.

Mikor előállt új helyzet tanulta az orosz nyelvet.

-A nagyanyám neve áldott,mert megmentett több családot.

Katonaszökevényt párat,köztük az édesapámat.

Akkoriban nagy volt a tét,kockáztatta az életét.

Mikor jöttek a nyilasok sok embert megrázott a sokk.

Nem volt hétpecsétes titok,pincénkben bujkáltak zsidók.

Egy asszony feljelentette,nyilasokkal elvitette.

És az volt nagyapám dolga,megmentette, hazahozta!

Így is szerzett nekünk áldást,megmutatta a kiállást:

míly fontos egymásért tenni,szükséges Embernek lenni!

Arra is gondolok néha Ő milycsodálatos példa.

Életében mi vezette,mikor e dolgokat tette?

Most amikor vezetnek nők,lehetne miniszterelnök.

-Családját nagyon szerette,nagyapa papucs volt mellette.

Megpróbálom felidézni, testvére:Iloncsi néni.

Természetük különbözött,Lonci néha üvöltözött.

Mikor befogta a száját élvezhettem klassz könyvtárát.

Néha a suliból lógtam,ilyenkor nála dekkoltam.

Rosszindulatú voltszája,de tepertős pogácsája

díjakat nyerhetett volna,ha egy versenyen indulna.

De minden más étele szörnyűségekkel volt tele.

Piacon az olcsót vette,1zekben jelent meg tette.

Valakire mindig orrolt,erénye hogy mindig spórolt.

Nagymymával vetélkedett:ki soványabb, ki betegebb?

Sajnos elpusztult családja,ő vele élt a mamája.

Anyám szerint bűn volt tette,munkaszolgálatba engedte

két szép fiát és apjukat,s,ez eldöntötte sorsukat.

Másik testvér Emil bácsi.Magas ember volt,s kíváncsi.

Büszke volt új kalapjára svéletlenül leült rája!

Neki mindkét felesége Auschwitznak volt a vendége.

Volt neki egy ikerbátyja,bírkózott,s ment Afrikába.

Ámde beteg lett tüdeje ,sajnos ez lett a végzete.

-Kicsi, erős nő volt Dédi,hogy tudott sokáig élni?

Családját kézben tartotta,barátjaikat korholta.

Az idegent nem kedvelte,családját nagyon szerette.

Nem ismertem dédapámat.Festetett templomot párat.

Neki dolgozott több legény, gondolom,hogy nem volt szegény

Erdélyből Budakeszire költöztek,s elegánsan öltöztek.

Ők polgáréletet éltek,és egy szép jövőt reméltek.

Nyáron Erdélybe utaztak,ottan barátoknál laktak.

-Nagymama élménye egy kakas.Gyuri volt és nagyon magas.

Kenyérmorzsát és egyebet az asztalról csipegetett.

Sajnos a lába elfagyott és így lett a Gyuri halott.

Bársony, kedvenc lova neve.Sokat beszélgetett vele.

De mivel a ló túl nagy volt,inkább egy kecskén lovagolt.

És a kecske hátradöfött,a homlokán sebet ütött.

Ezzel befellegzett sorsa -a dédapám megtorolta.

Amikor Pestre költöztek,és már egyedül öltöztek

felkínálkozott egy helyzet,ruha alá csirkét rejthet.

De a dédi megtalálta s felkínálta vacsorára.

Csak később  jött olyan állat,mely vigasztalta nagymamámat.

Egy kutya őt választotta utána ment a templomba.

Később volt egy másik kicsi,mindkettő neve volt Pici.

Nagymama hat gyermeket szült,mindegyiknek nagyon örült.

Sajnos meghalt kicsi Gábor,egy srófot nyelt le magától .

Akkor nem tudtak mit tenni, nem lehetett megmenteni.

A legidősebb volt Magda.Szépségét az égből kapta.

Oly csinos volt a formája és gyönyörű a bokája.

A második volt a listán szintén szőke, kedves István.

Sokat sportolt, jól tornászott,és remekül orgonázott.

A nagymamát támogatta és sokszor meglátogatta.

Utána született Ottó, mániás igazságosztó.

Mégis volt egy nagy érdeme, hogy Mártuci lett a neje!    

Amikor Tibor született biztos, hogy a menny ünnepelt.

Mert nagy feladat várt rája és így lett az Úr szolgája.

Tőle kapott feleséget,nagyon kedveset és szépet.

Ő is az Urat szerette és gyermekeit nevelte.

Utolsó gyermek az anyám.Más ismerte nekem talány.

Ő jól szavalt ,néha táncolt és egy kicsit zongorázott.

Én őt mindig szépnek láttam s jobban megismerni vágytam.

Visszatérve nagymamámhoz úgyis, mint szülői házhoz.

Együtt érint öröm, bánat.Nem láthatom nagymamámat.

Nincs módom megmondani neki,unokája úgy szereti.

Elönti szívemet a hála,nagyon büszke vagyok rája!

Szeretném, ha ma ismerne és egy kicsit  büszke lenne

azért,nem fáradt hiába,ember lett az unokája!

Megtértem, új ember lettem!-Ezt neki is köszönhetem!

Remélem,hogy ami vezet az Igaz Isten-szeretet.

                                                 ---------------------

                                            CSALÁD?        2010.nov.8.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy pici lányka,

ki azon gondolkodott, ki az ő családja?

Vajon nagymamája tényleg úgy szerette,

hogy édesanyjától önmagához vette?

És ezt az ötletet anyja úgy fogadta,

féléves gyermekét nagymamánál hagyta.

Talán a szívében nem készített helyet

picike lányának, és nem adott tejet.

Maga is gyermek volt, nem lehetett felnőtt.

Hogyha őrá néztél kislányt láttál, nem nőt!

És milyen lehetett kicsi lány papája?

Ki bohém ember és volt klassz zongorája.

Akinek vicceit mindenki nevette,

baráti körében mindenki szerette.

Kedvelte a  vizet, de nem a fürdőben.

Evezett a Dunán jó és rossz időben.

Asztali-teniszben nem volt ellenfele.

Híres játékosok is játszottak  vele!

És amikor leült, hogy zongorázzon

nem kellett meleg holmi, hogy senki se fázzon,

mert ami megszólalt melegséggel áradt.

Oly jó volt hallgatni, nem voltál már fáradt.

Bár alig tanított ritkán voltam vele,

hálás vagyok neki,mert fontos a zene!

Nincs tárgyi emlékem, amit tőlük kaptam:

apámtól- anyámtól, egyedül maradtam.

Néha nagyon fáj, hogy nem ismerem őket,

Sem ,mint embereket, sem, mint felmenőket.

Talán jobb lett volna többet együtt lenni,

és nem csak  másokat, egymást is szeretni!

                                 -------------------------------------

ANYU!                                                          2010.dec.13.

Sokáig nem tudtam sírni,nekiláttam verset írni.

Gondolatom összeszedem .össze-vissza jár az eszem.

Olyan sokszor kerestelek, messziről is szerettelek.

Gyakran felnéztem az égre -mikor ismerlek meg végre!

  -De Te elrejtetted Magad,közös emlék kevés maradt.

Ha anyádat ritkán látod sosem lehet a barátod.

  Nem tudom,hogy miket szeret,hogy milyen vicceken nevet.

Nem tudom, hogy miért haragszik,és mikor kire gyanakszik.

Nem tudom, hogy minek örül,s mivel veszi magát körül.

Nem ismerem az ízlését s mikor kire feni kését.

Vajon mihez ragaszkodik,mikor ,s kibe kapaszkodik? 

Van igaz szép élménye?Miről mi a véleménye?

-Anyámtól életet kaptam,de korán magamra maradtam.

Kiskoromban, mint egy árva vágyakoztam az anyámra.

Lépteit hiába lestem, bánatomban gyufát ettem. 

Hallottam a cselédlányok, ha nem valósult meg álmok

bánatukban foszfort isznak,mert a jövőben nem bíznak.

De szerencsémre kiderült, próbálkozásom nem sikerült!

 -Máskor tövig vágtam hajam.Akkor így büntettem magam.

Reméltem, hogy odafigyel ,énvelem foglalkozni kell!

De akkoriban más volt fontos,nagyanyám volt velem gondos.

Talán több figyelmet kaptam, mikor Svájcba látogattam.

Úgy néztünk ki ,mint két testvér, aki egy lakásban megfér.

Két éves volt akkor Pia,anyánk sem volt egy hárpia.

Az lehet, hogy mégis bánta, van tizenhat éves lánya!

Lehet,hogy öregítettem,ez nem volt tudatos tettem.

Szépségére büszke voltam,és ha tehettem, bókoltam.

Szerette a libamájat.Vittem neki párszor párat.

Téliszalámit, tarhonyát, unicumot zöldpaprikát.

Többször vettem neki  könyvet,nem ejtettünk együtt könnyet.

De amit mindketten szerettünk, a telefonban gyakran nevettünk.

Valóban, ez nem volt csoda!Mindkettőnknek volt humora!

Sok  dolgot magába rejtett és rejtvényt szívesen fejtett.

(Egyszer megfejthetem talán:nekem Ő igazi talány!)

Abban jó tanácsot kaptam(tőle) és szívesen elfogadtam,

hogy olvasni mit érdemes, melyik könyv miért érdekes.

Nem tudom mikor mit művelt.Anyám szép volt,s nagyon művelt.

Mindig ápolt volt a keze és nagyon szép barna szeme.

Új lett számára az élet, mikor Svájcban feleség lett.

Remélem, beteljesült vágya,mikor teljes lett családja!

Kedves, jó férj két szép gyermek. anyám házasságra termett!

Tán még jobb lett volna sorsa,ha nem féltékeny anyósa.

És itthon hagyott háttere megértően bánik Vele.

Ma sok mindent másképp látok, lehettünk volna barátok,

hogyha őszintén elmondja,mért alakult így a sorsa.

Régi életét utálta,ezt jelenti Mityó, Márta?

Tán elátkozta a sorsot, mi jelentettük a gondot!?

-Társaságunk nem kereste, nem éreztük, hogy szeretne.

Kedveset sohasem mondott.Ez is okozott sok gondot.

Egyszer megsértett egy tüske, amikor arra volt büszke,

hogy SZERETLEK sosem mondta senkinek- ezt eltitkolta.

Próbáltam megtanítani, nagyon fontos kimondani.

Az ember arra éhezik: hallja, tudja hogy szeretik!

(Lehet, hogy azért gondolta, mert neki senki sem mondta???)

-Anyukámat elengedtem rég a  magam útján mentem.

Bár ez volt egyetlen álmom, nem lett igazi családom.

Rövid ideig volt férjem, azóta egyedül éltem.

De életem mégis kerek.Megszépítette egy gyerek.

Öröm forrása a Fiam,ő neki szép családja van.

-És mindig velem volt Isten ,akinek szavát elhittem.

Így lehetek most is gyerek, kit mennyei atyja szeret.

Én magam szeretni hagyom, amit kaptam, elfogadom.

És elhiszem, hogy az Élet csodákkal teli ígéret.

-Van bölcs, ki azt állította,fontos hogyan hatsz másokra!

Mikor a Halál elragad emléked őbennük marad.

Elmentél!Nagy lett a vesztünk!Elfogadtunk, így szerettünk!

Többé nem aggódunk Érted, az Isten áldjon meg Téged!

Részesülhetünk oly kegyben, találkozhatunk a mennyben!

                   MÁRTUCI                                              2010.dec.26.

Kedvenc  nagynéném volt Márta. Ottó hozta a családba.

Ez volt legokosabb tette, Mártát feleségül vette.

Nem tetszett a nagymamámnak,de kedves volt anyámnak!

Ezért, mikor megszülettem jó magam is Márta lettem.

Amíg élt sokszor nevetett és mindnyájunkat szeretett.

Mikor egy utcában laktunk gyakran egymáshoz szaladtunk.

Márta ruhákat készített,és ha tehette,szépített.

Akkoriban nem volt duci,becézgettem őt:  Mártuci!

Nagymamánál jobban főzött,ha választhattam, ő győzött.

Fas1rtot otthon nem ettem,de a Tucinál,- szerettem!

Finom volt még halászleve haltejjel, ikrával tele.

Jól állt neki fején a konty és kedvencem volt még a ponty!

Azt em tudom, kire ütött,de biztos hogy jókat sütött.

-A  tocsni neve volt kremzli,ezt szerettük gyakran enni.

Nagyon finom volt a sólet,kedvenceim közt első lett

És a jó töltöttkáposzta!- nagymamának gyakran hozta.

Azt mindig lehetett tudni, hét végén rántott hús, krumpli,

és húsleves sok tésztával ,kevés erős paprikával!

És még az is volt reszortja ünnepnapon kell a torta!

Úgy éreztük mindig ünnep, ha Tucinál sajtost sütnek!

Ebben a Tucira ütök, dícsérnek, ha sajtost sütök.

--A szívemben él a hála, ők vittek először bálba!

Ülhettem motoron hátra,s,befizettek korcsolyára.

Velem gyakran foglalkozott,s,nem azért,mert unatkozott.

Sok év távlatából látom olyan volt, mint a barátom.

Együtt rokonokhoz mentünk és szívesen beszélgettünk.

Szerettünk Budára menni ,Annáékkal együtt lenni.

Vonzó volt  a budai utca ezt a Tuci bíztos tudta.

Amikor  játszani mentünk, néha bajba keveredtünk

Az idősebb lány volt Ági, tudta, hogy mit kell csinálni.

Anna ezt mindig nem hagyta, együtt mentünk erre-arra.

Néha még az is meg esett,hogy előfordult baleset.

A domboldal tele volt hóval,s Ági bukott a szánkóval.

Sajnos homloka felszakadt és ennek nyoma megmaradt.

Egymásnak sokat meséltünk.Ott és akkor csodásan éltünk.

Szerettem hozzájuk menni,jó volt egy családban lenni!

A  Sanyi bácsi is főzött, a  húslevese is győzött.

Baba-zsúr kedvenc tortája Magda málnás piskótája!

Ittam náluk jegeskávét és ettem sok csokoládét.

Ezt-azt hallottam, és féltem, néha probléma a létem:

hogy mért lakok nagymamánál és mért nem vagyok anyámnál?

Nagyi többi unokája is vágyik a nagymamára!

Ezt megoldani nem tudtam, és így néha haragudtam.

Anyukámat mindig védtem,de gyakran bántott a szégyen,

hogy nem k1vánt teher vagyok és ennyi gondot okozok.

Magam azzal vígasztaltam, nagyinak életcélt adtam.

Ő sohasem unatkozott, fontos döntéseket hozott.

Agilis volt, jól szervezett és velem is rendelkezett.

__Nagyon jó barát volt Anna.Szeretetét kimutatta.

Szomszédoknak bemutatott, előfordult, hogy ugratott.

Sokan gyönyörködtek benne, mintha szép képeslap lenne.

Annával sokat nevettünk,és mindenről beszélgettünk.

Féltékeny volt egy kislányra, kinek neve szintén Márta.

Az utcában volt egy banda, gyermekek apraja-nagyja.

Sokszor együtt jöttünk-mentünk, nem emlékszem, hogy mit tettünk.

Felnőttként is találkoztunk, gyermekkorról áradoztunk.

Sanyi különleges srác volt.Mindig a kótélen táncolt.

Nehezen tudta megállni.....Mindent ki akart próbálni!

A család számára talány, hogy Sanyika miért oly vagány?

Mindannyian úgy szerettük, és állandóan féltettük.

Egyszer, hatéves korában baj történt az iskolában.

Új ceruzával dicsekedett, őt figyelte minden gyerek.

Nagyon büszkén mutogatta, a tanítónő nem hagyta.

Mivel muszáj rendnek lenni, ő kénytelen volt elvenni.

Sanyit átjárta a méreg, felkiáltott  dögöljél meg!

Sanyi intőjébe írtak,szülőt beszélgetni hívtak.

Így az este visszajöttek,Sanyika meg a felnőttek.

Az jelenti most a gondot Sanyika órán mit mondott

Tanítónő arra kéri, próbálja meg elmesélni.

Sanyit elönti a szégyen:Tessék szíves lenni megdögleni,-kérem!

Múzeumban járt az Ági, ott lehetett gorillát látni.

Édesapja otthon várta,Ági repült a karjába.

Apu, múzeumban jártam,de nálad nagyobb majmot nem láttam!

--Nem volna mindez emlékem,ha Mártuci nem fog kézen.

Ahogy egyre nagyobb lettem, nélküle is közlekedtem.

Bár ritkábban látogattam, azért Hozzá hű maradtam.

Mikor Dávid megszületett többször vállalt ügyeletet.

Ha tehette, kényeztette.Biztos, hogy nagyon szerette.

Történt egyszer,hogy beléptem s a járókában ült éppen!

Dávidkának magyarázott, elmúlt hatvan, és ott játszott!

Egyszerű volt,kedves,tiszta. Az élettől mit kapott vissza?

Neki sok szeretetet adtam,ameddig élt el nem hagytam.

                                    ----------------

                                FIAMNAK !

  Amikor én terhes voltam, mint egy madár, úgy daloltam.

Terhes voltam? -Dehogy, áldott! Átöleltem a világot.

Immár tudtam, hogy mért élek. Rám lett bízva egy kis lélek.

Az én gyermekem ajándék!Életcél ő és nem játék!

Míg pocakban növekedett, testem is kikerekedett.

Hasam gyakran simogattam, dédelgettem, elringattam.

Sokat beszélgettem vele. Érezhette, jó a helye!

És amíg csak egyre híztam,én  egy szebb jövőben bíztam.

Azt hittem, hogy e világban együtt leszünk majd mi hárman.

Bár csak ritkán voltam hiú, azt tudtam,gyermekem Fiú!

-Mert Istentől fiút kértem és megadta mit reméltem.

Megszületett!- Olyan édes, gyönyörű és egészséges!

És jöttek a kedves évek,nem felejtem amíg élek!

-Mikor  az USA-ból  megjött, nem gyerek volt, hanem felnőtt.

Sajnos(?)  - eltörtem a lábam, nem járhattam, csak az ágyban

feküdhettem mozdulatlan. Hálótársam volt a paplan.

Amikor valamit kértem , fiam volt a segítségem.

Mikor mindent ki-behordott, az Én Fiam sosem morgott!!!

Akkor döbbentem én rája, a fiamnak nincsen párja!!!

Bokatörésnél kiderült, hogy a fiam jól sikerült.

Lábtöréssel senki nem nyer(?) -Megtudtam:  a fiam,Ember!

És ezért már sosem bánom, hogy egyszer eltört a lábom.

Mert, mint szívem is remélte: klassz fiam van,MEGÉRTE!!!!

                                             --------------                 

                              DÁVID ELSŐ VIRÁGAI!                       2011. jan 17.                                 

Dávid ötéves lehetett,                                                              

még mindenhova követett.

Sokszor akart segíteni

olyan jó volt együtt lenni!

Volt külön gyerekszobája

egy kis rács az ajtajába.

Volt szekrény a játékoknak,

polc könyveknek és autóknak.

Egyszer benéztem, s nem láttam,

hová tünt el a szobában?

Már majdnem kétségbe estem,

mikor a szekrénybe lestem.

A játékok között feküdt,

valahogy álomba merült!

Nagyon szeretett elbújni,

védett helyeken kuckózni.

Boldog kisgyermeknek látszott!

Ha Peti jött, vele játszott.

Néha ő is rosszalkodott.

Ilyenkor büntetést kapott.

Egyszer szobájában hagytam,

s én a másikban vasaltam.

Ez volt az ő büntetése.

Hogy mért, azt nem tudom én se.

Dávid egy kis idő múlva

áthaladt a szobán, futva!

Majd eltünt a lépcsőházban,

-magam megdöbbenve álltam.

Én teljesen elképedtem-

ellenakciót terveztem!

Majd szólok a szomszédoknak,

és ők segíteni fognak!

Ám, de egyszer csak csöngettek! -

Nem tudtam, hogy kik jöhettek

-Hát az én kisfiam állt ott!

Nekem szedett szép virágot!

-Ne haragudj anyu, kérlek!

-A bánatból büszkeség lett!

És tudjátok, hogy mit tettem?

Rögtön magamhoz öleltem!!!

                                        JUDIT                                          2011.jan.17.

Judit fiamnak a társa!

És szükségük van egymásra!

Már nyolc éve együtt  élnek,

s egy boldog jövőt remélnek.

Isten adja, hogy így legyen!

Judit az én kedves menyem.!

Kis unokám édesanyja, 

tőlem szeretetem kapja.

Úgy gondolom nagyon rendes,

okos, művelt és türelmes.

Fiamat jó étel várja ,

egészséges a konyhája.

Tévét nagyon ritkán néznek.

Más szórakozással élnek.

Néha külön szórakoznak,

de ezen nem vitatkoznak.

A fiam a gépén játszik,

menyem szépen zongorázik.

Elégedett vagyok Vele!

Náluk gyakran szól jó zene!

Andriska is ezt szereti

és ha nem szól, követeli.

Körülötte forog minden, 

vitának itt helye nincsen!

Ha Dávid hazaérkezik

szép jelenet következik.

-Papa!- dobog kicsi lába

-veti magát a karjába!

Mindnyájunknak arca ragyog!

Nem csoda, hogy boldog vagyok!

_Judit csinos, dekoratív

és előnye, hogy kreatív!

Nemrégiben kitalálta,

hogy jó lenne egy Családfa!

Látom, milyen komoly munka,

nekem eszembe nem jutna!

De most már én is élvezem,

és amit tudok, megteszem.

Kedves Juditnak családja:

édesanyja, apukája,

és még van két lány-testvére.

Így gyakran látogat Pécsre.

Pécs ma már egy világ-város!

Építészete látványos.

Minőségi ott a zene,

és híres az egyeteme.

Pécsnek én is hálás vagyok, 

hogy egy ilyen menyet adott.

                                  BIJOU!

                                                                                   2010.dec.27.

Nekem családtag volt Bijou!- ő egy kedves kutyafiú.

_Babának jutott eszébe, hogy nekem egy kutya kéne!

Ezért lépéseket tettünk és egy kicsi kutyát vettünk.

Kutyám Bizsu nevet kapta, Baba volt a keresztanyja.

Sajnos nem volt egészséges, ebben tenyésztője vétkes!

Úgy alakult lett tíz évünk, mit nagy szeretetben éltünk.

Bizsu énértem volt oda, viselkedése kész csoda.

Egymásnak nagyon örültünk, mindig egy húron pendültünk.

Mikor itthon tanítottam, a lábamnál ült nyugodtan.

Mikor fésülni készültem soha nem nézett rémülten.

Megvárta, hogy mikor kelek, szerette, ha énekelek.

Velem volt ő jóban-rosszban, egyszer keresztény táborban.

És jobban bírta, mint hittem, amikor magammal vittem.

Mikor ránéztem, meghatott,minden nap megsétáltatott.

-Az irigy kutyák több kertben ugatták, nem voltak csendben!

Bizsu ment a kerítéshez.  Kérlek! Térjetek észhez!

Mért ugattok, mire vártok? Legyünk inkább jó barátok!

-Ezt csóváló farka mondta,Biztos vagyok, így gondolta!

Más kutyáktól különbözött, postást sohasem üldözött.

Hogyha hajléktalant látott nem morgott, senkit sem bántott.

Bár jól evett,mégsem hízott,ő az emberekben bízott.

Szeretett ételt rejteni, hogy hová, ezt meg kellett fejteni!

Egyik nap a vetett ágyban egy csirkecombot találtam.

Az evésben nem volt mohó, inkább előre spóroló.

És azt is meg tudta tenni, kértem: s tudott énekelni!

-Vendégeket búcsúztattam,s a kerti kaput nyitva hagytam.

Úgy történt, hogy lábunk között drága kutyusom kiszökött.

Itt volt a párzás ideje?- mert különben bírok vele.

Fel és alá rohangáltam, fájdalmasan kiabáltam.

Csak azt tudtam nagyon félek,Bizsu nélkül hogyan éljek?

Szerencsére Bizsu meg lett. Soha többé ilyent nem tett!

--Éppen hétéves lett bizsu, s jött egy másik kutya-fiú.

Aki hozta itt hagyhatta, mivel Bizsu befogadta!

Gazdája egy idős néne nagy beteg volt, tudta- vége!

Ezért ilyen döntést hozott, kutyájáról gondoskodott.

Megfigyelték jó a helye?- mert jutalom is járt vele!

Ez a kiskutya volt TÜCSÖK,Vele a kanapén ülök.

Ő most már tizenkét éves.A döntésünk nem volt téves.

Őt is nagyon megszerettük!- vele is barátok lettünk.

Mikor Bizsutól búcsúztunk nem játszottunk, szomorkodtunk.

Tücsök napokig nem evett , de látszott rajta, hogy szeret.

Amikor még ketten voltak néha-néha marakodtak.

Vezérségért harcolt Tücsök- de kutyát én meg nem ütök!

Tücsök támadását látva  Bizsu a baját ellátta!

Milyen gazdag a természet Tücsök egészen más lélek!

Pedig ő is yorkshire-fajta, hörcsög-természetét kapta.

Egyedi tulajdonsága .sohase ront a kajára!

Honnan van az önfegyelme?- mintha enni nem szeretne!

Néha nem tudom mit tegyek, úgy csinál, mint egy kisgyerek.

Elém tesz egy jó falatot, megvárja, míg odakapok.

Akkor gyorsan szájba- veszi és villámgyorsan lenyeli.

-És még az is meg lehet, hogy titokban rajtam nevet!

Amikor még hárman voltunk a francia-ágyban aludtunk.

Mikor felkeltünk, vagy fáztak gyakran a nyakamba másztak!

Egyszer, a bokámat törtem. Balesettől elgyötörten

segítségül Évát hívtam,a kutyákat őrá bíztam.

Kutyáknak volt szuper helye, elégedett voltam vele!

Nagyon sokat tett meg értük. olyat is, mire nem kértük.

És amikor haza jöttek egészen kigömbölyödtek!

--Kinek nem volt az nem tudja, míly sokat jelent egy kutya!

Magadat el nem hagyhatod, mert van fontos feladatod!

A kutyádnak Te vagy fontos. Legyél vele mindig gondos!

Kitalálja gondolatod, lesi összes mozdulatod!

Kimutatja azt, hogy szeret! Veled sír és Veled nevet!

Hogyha elmész rajta látszik: a gazdája úgy hiányzik!

Ha megjössz , az ajtóban ül, látod rajta nagyon örül!

Időt! Azt kell szánni rája, de megéri, -  meghálálja!!!

                                         -------------------

                       TESTVÉREM és ÉN!

Néha mellbe vág a múltam. Amikor nyolc éves múltam

egy ötéves testvért kaptam, így már egyke nem maradtam.

És kiestem a pikszisből, nagyanyám kegyeiből.

Ki fiait úgy szerette, hogy kívánságukat leste.

Bár ott voltak még a lányok, nekik is volt kívánságok,

de fontosabbak a legények, bennük voltak a remények!

-Amikor az öcsém megjött fontossági sorrend megdőlt

Elsőből utolsó lettem, új helyzetem nem szerettem.

Így kialakult egy verseny,hogy nagyanyám megszeressen.

Testvérem kedves és szótlan, s olyan jó -szinte valótlan!

Ő sohasem ellenkezett, ha nagymama rendelkezett

arról , hogy mit kéne tenni, vagy hogy hová kéne menni!

-Elég gyakran vitatkoztam, noha sok jó jegyet hoztam,

megpróbáltam jónak lenni, de nem tudtam megfelelni.

Volt olyan, hogy feleseltem, de mit kért  - végül megtettem!

Öcsém sosem vitatkozott, jó jegyeket ritkán hozott.

DE mindenre igent mondott, kérhettél bármilyen dolgot!

Előfordult, hogy megtette. Legtöbbször-  elfelejtette!

Számít az, hogy ígérgetek akkor, ha semmit sem teszek?

Mi fontosabb : az ígéret, vagy tenni valamit érted?

(Jobb, ha tényleg meggondolom és erősen megfontolom,

hogy mikor és mit ígérek...amit teszek, annyit érek!!!!)

Öcsémet sokan szerették, a barátságát keresték!

A neve közszájon forgott, csinos, jó cuccokat hordott.

Szerepelni gyakran hívták, rajongók követték , mint birkák!

Mi más körökben forogtunk , ezért ritkán találkoztunk.

Én szívesen konfrontálok, a jó ügyekért kiállok!

De testvérem nem szereti, ha vita kezdetét veszi.

Ha probléma felvetődik  ő azonnal megsértődik.

Úgy keresi a kiutat, hogy azonnal hátat mutat.

Ő rögtön világgá szalad, a probléma így megmarad!

Volt két kedves felesége, de egyedül van öt éve.

Ez  rajta nagyon meglátszik. Neki egy társ Úgy hiányzik!!!

Olyan társ kellene neki ,ki  mint gyermekét szereti!

Komponálásra bíztatja, és mikor kell megmosdatja!

A testvérem feledékeny! Ő sohasem volt közlékeny.

Hegedűm is elvesztette , ezt a gitárom követte!

Meg kell jegyeznem egy dolgot.Másra rosszat sosem mondott!!!

Nincs sok pénze, miből megél, ma is kitünően zenél!

Hiszem , az lehet reménye, lesz még több klassz szerzeménye!

                                               --------------------

                                   OLGA      NÉNI!                           2011.jan.20.

Lautenbach-lány volt az Olga, őt Vecsésre vitte sorsa.

Korábban Erdélyben éltek.Erről később is meséltek.

Azt is fontos nekünk tudni apja a Lautenbach Guszti.

Testvére anyám apjának, sógora a nagymamának.

Mamája családja örmény, üldözte őket a törvény.

Szép beszédű volt Sarolta.Édes, finom, mint egy torta.

Kedves arca mindig derült.Ő sohasem volt ingerült.

Semmi sem volt olyan mesés számomra, mint éppen Vecsés!

Náluk vályogházban laktam, minden nyáron ott nyaraltam.

Ott sok minden történt velem, megérintett a szerelem.

Barátok vittek sváb bálba ,felváltva kértek fel táncra.

És ha jöttek idegenek, elhajtották, mint a legyet.

Mint egy ékszert, úgy őriztek. Büszkék voltak, hogy ők visznek.

Amikor még kicsi voltam sok gyerekkel játszadoztam.

A házunk elötti kertben oly gyakran papsajtot szedtem.

Azt is meg kellett tanulni, veranda végén a budi.

A házban is akadt vödör, a kertben meg pöcegödör.

Mikor először nyaraltam, akkor egy szép bilit kaptam.

Mint hercegnőt, úgy fogadtak. Mit tudtak, mindent megadtak.

Szép szavakkal becézgettek, ahogy tudtak, kényeztettek.

A kertünkben nem volthinta, viszont volt jó palacsinta.

Finomakat sütött Olga, a tésztát magasra dobta.

Életemben egyszer láttam rétest nyújtani konyhánkban!

Tésztáját úgy kinyújtotta , az ágyat beborította!

Még nagyon kicsi lehettem,Olgát jól megíjesztettem.

Karjában hozott be Pestre és aztán az orvost leste.

Nem tudtuk, hogy mi a bajom, de látszott magam elhagyom.

Vagy fáradt, vagy gyenge voltam, de akkor nem tiltakoztam.

Doktor bácsi jött nagy tűvel. Nem érdekelt, hogy mit művel.

Kiderült, sós vizet kaptam, végül életben maradtam!

Még kicsiként, hogyha kértem Feri (Szántó) volt a segítségem.

Szomszédban Benkóék laktak.Megszerettek, befogadtak.

A gyerekek sokan voltak, Bellának  már udvaroltak.

Más gyerekek is átjöttek, ott barátságok szövődtek.

Ahogy nőttem kaptam bókot, Vecsésen az első csókot!

A csillagok fenn ragyogtak , a békák meg kuruttyoltak!

Álmodozva körülnéztem és közben mit hallok éppen?

Sajnos , vizelt szomszéd néne !.Csalódva néztem az égre.

-Egyszer volt, hogy nagy titokban a kertünkön átosontam.

Biztos rosszban sántikáltam Nem tudom, hogy mért csináltam.

Hallgatóztam, őket lestem, s a pöcegödörbe estem.

Olga napokig tisztított, buta tettem bepiszkított.

-Vecséshez hozzátartozott, hogy a bőröm elváltozott,

Nagyon sokat viszketett. Csalán, vagy bolha csíphetett!

Simogatással kezeltük, és ecetes vízzel kentük.

Amikor eljött az este szívem Olga szavát leste.

Ő  nemcsak kedvesen beszélt, hanem gyönyörűen mesélt.

A bokáját simogattam és a szavait hallgattam.

Később vettem észre nála  milyen gyönyörű a lába!

Mást vesz észre, aki felnő: az Olga igazi delnő!

Hallottam, megtörtént Vele később is volt nagy sikere.

Unokája nem lódított, hogy a vonaton hódított!

Vonaton akadt oly férfi, ki nem az unokát nézi.

Hanem nagymamát csodálja és szolgálatát ajánlja!

-Olgának volt két gyermeke,kik biztos törődtek vele.

Zoliék Kőszegen laktak,  Gabiék Győrben maradtak.

Akkor fontos volt a család, nem hagytak egyedül anyát.

Olga a házát eladta, életét Győrben folytatta.

Nászasszonya is ott lakott, néha  problémát okozott.

De ott voltak a gyerekek, akiket nagyon szeretett.

Gabi. Olga szép leánya és kettő lányunokája.

                                                 ---------------------------

                                          PITYU!                                   2011.jan23.

Aranyos gyermek volt Pityu .Alacsony, és sportos fiú.

Nevét apja után kapta, de a Pityu maradt rajta.

Suliban Csimpinek hívták. A társai nagyon bírták.

Nagyon ügyesen tornászott, s ha kellett kötélre mászott.

Nagymama nagyon kedvelte, tán a legjobban szerette.

-Egyszer, amikor labdázott az elgurult, utána mászott

az ágy alá, el nem érte, kaparászott a sötétbe.

Mit csinálhatna, hogy lásson?- és a labda után másszon?

Nagyon gyorsan kitalálta, a hajtincsét gyújtja lángra!

Pityu ekkor négy éves volt és megtette, amit gondolt.

De nem lett nagy baj belőle. A gyufát elvették tőle!

Ötletek később is voltak, melyek gondokat okoztak.

Dédi házát tatarozták és szépen felállványozták.

Ők a harmadikon laktak, míg éltek, együtt maradtak.

Éppen ott járt Emil bácsi. Az Újságra volt kíváncsi.

A fotelban ült, olvasott, és éppen ekkor  érte a sokk:

az ablakon bekopogtak, és nem a munkások voltak,

ránevet egy rokonfiú, ki nem volt más csak a Pityu!

Emil felriadva bámult, s ijedtében majd elájult!

_Pityu tizenöt éves volt. Nagyon érdekelte a sport.

Egyesületben tornázott, s Ottóval sokat labdázott.

Ha mód volt rá, ő lovagolt, a gyűrűn is egy csoda volt!

Gyermekkoromból emlékszem, otthon is tornázott szépen!

Volt, hogy egy vascsövön forgott, vagy éppen a gyűrűn lógott!

Íly eszköz nincs minden házban, csak nálunk volt a lakásban!

A vascsőnek volt egy helye, történelmi a szerepe!

Alattunk egy nagy pince volt, és benne sok ember dekkolt!

A padlónkba lyukat fúrtak,csövön át beszélni tudtak.

Azon át küldtek élelmet, s enyhítették a félelmet.

Kik voltak a jövevények? Katonaviselt szökevények,

és zsidók, kik menekültek,különben Auschwitzba kerültek!

-Állatkertben volt Jégpálya, Pityuéknak korcsolyája!

És mivel fizetni fáztak, a kerítésen átmásztak!

A korcsolyákat átdobták, a kerítést meglovagolták.

Ámde egyszer úgy sikerült , egyik korcsolya túlrepült.

A környéket összejárták, de a korit nem találták.

Így Ottó később fél lábbal korizott fél korcsolyával!

-Egyszer még azis megesett,hogy épp ónos eső esett.

Lehet, hogy egy kicsit fáztak, majd hazáig korcsolyáztak!

-Tapolcára látogattak, s nagyon rossz ebédet kaptak.

Ottó nem is kostolt bele : ettől egy kutya is megdöglene!

Hogy a helyzetet  könnyítse és nevét is öregbítse

Pityu áldozatot hozott,s repetára vállalkozott.

-Pityu nekem elmesélte, egyszer meglepetés érte

Vendég volt egy barátjánál, egy egészen más családnál.

Számára az volt a csoda, hogy volt külön gyerek-szoba!

És természetesnek látszott barátja nyugodtan játszott!

Otthon jó zsúfoltan voltak, ezért gyakran szomszédoltak!

Otthon mindig volt mit tenni(hogy legyen mindig mit enni???)

Azt is meg kell említeni, sokat kellett segíteni.

Nadrágtartót készítettek,s ebben ők is segítettek!

Volt, hogy negyven alkalmazott a nagyapámnak dolgozott.

De csinálta  anya , dédi ! És ez így volt, bárki kérdi!

Ily távlatból másképp látom, hogy milyen volt a családom!

Ki volt, ki áldozatot hozott? Nálunk mindenki dolgozott!

Pityu egész fiatalon segéd volt :esztergapadon!

Főnöke Magyari bácsi. Egy ország volt rá kíváncsi!

Mint hites törvényszakértő!- főnöksége nem volt sértő!

Gyakorlatból lett sok ötlet, mikor Pityuból mérnök lett.

-Mikor tizennyolc éves volt szeretett volna egy motort.

Beszerezni sem volt könnyű, anyagi helyzete szörnyű!

Bár dolgozott, kevés volt pénze és nagyanyjának szólt érte!

A  dédim nem gondolkodott, mentőakcióba fogott,

Megdöbbentő volt a tette. Szép aranyláncát levette!.

És Pityu kezébe adta, hogy vegyen egy motort rajta!

Hogy tettének mi volt oka? - biztos szeretet- ez csoda!

Dédi sok szép ékszert hordott, de mindenért mindig morgott!

Mindenről volt véleménye amikor senki sem kérte.

Pityu ekkor elutazott, reményében csalatkozott.

Több kereskedő becsapta De mit tehetett, hát hagyta!

Mégis lett motora végre, bár más típus volt reménye!

Motor volt segítőtársa, mikor ment látogatásra ,

lánykérőbe Cilikéhez, elmondani, hogy mit érez.

Pityunak szíve repdesett, pedig útján eső esett.

Útközben a motor leállt, szerelőt éjjel is talált!

Az igaz, hogy bőrig ázott, mégis örült és nem fázott!

Szívét a tűz hevítette, és a reménye éltette!

Cilike őt meghallgatta, s arcára pusziját adta!

Nekik felért egy igennel- még beszédük volt Istennel.

Megjelent a Hacker Geri, az eljegyzést vajjal emeli!.

Akkor ez igazi ünnep, a résztvevők úgy örülnek!

Pityuék oly szépen éltek! Együtt mindent megbeszéltek.

Egymást kiegészítették, tisztelték, nagyon szerették!

És mindig velük volt Isten! Hol Ö van, ott szükség nincsen!

Lehet, néha más a vágyunk, de jó, ha Jézussal járunk!

Előfordul  hogy megsebez, de a szeretet elfedez

mindent, ami volt: csalódás, elképzelés, terv , vagy épp más!

Cili biztosan szenvedett, hogy nem lehet saját gyerek!

Mégis feladatul kapta: legyen két testvérnek anyja!

És, ha ma is köztünk élne unokáinak mesélne!

Nekem nagyon kedves Pityu!Ő élő Lautenbach-fiú!

Sokat tud, szívesen mesél . Hallgatom, bármiről beszél.

- Azt látom, az élet galád, ha nem áll mögöttünk  Család!

De legfontosabb: az Isten!Ahol nincs, ott élet sincsen!

Tudhatsz sokat, bírhatsz bármit, de CSAK A SZERETET SZÁMÍT!!!!

                                                ----------------------------

                                    ANYUVAL SVÁJCBAN                           2011.jan.29.

Mostanság lehetek bárhol, gondolkodom az anyámról.

Merre voltunk és mit tettünk, együtt mit  főztünk, s mit ettünk?

-Mikor mentünk vásárolni elkábított a sok holmi.

Ennyiféle árú Pesten akkor nem volt(1964.), Így csak lestem!

Úgy járkáltam, mint egy részeg!-  megtetszett a hentes -részleg.

Nem tudtam, hogy így is lehet vásárolni: csak két szelet!

Itthon húst kilóra adtak, benne mócsingok maradtak!

Akkor nem tudtam mit tenni, ha darált-húst kellett venni.

Nem lehetett azt meglátni, mit fognak beledarálni.

Ámde Svájcban minden tiszta, menjünk vásárolni vissza!

Nézzük meg! A zöldségeknél akár nyár volt, vagy akár tél

volt mindenből télen- nyáron,s nem változtattak az áron!

Hogy kik voltak olyan bölcsek, a világ minden gyümölcse

ki volt rakva ott a pultra, én így emlékszem a múltra!

Finomakat sütött a pék. Pékárú volt százféle, szép!

Mikor másfélét is ehet mért eszik barna kenyeret?

Anyám férje ezt szerette, és neki mindig ezt vette.

El kellett múlni húsz évnek, belássam, ízlésem téved,

Már barna kenyeret eszem, lehet, hogy megjött az eszem?

Láttam zsemlyét félig sütve, amelyek be voltak hűtve.

Mélyhűtődből elővetted, aztán a sütőbe tetted.

Csodásak voltak a halak. Oly sokféle finom falat!

Többször is ettünk halrudat.Egy dobozban volt egy tucat!

Halak mellett még mit látok? Volt osztriga, kagylók, rákok!

Egyszer vendéglőbe mentünk, és ott finom halat ettünk.

A vízben kiválasztottuk, s amit kértünk pont azt kaptuk!

Füstölt lazac pirítóson, megízesíti a sorsom!

Nagy kár, hogy a lazac drága, s ritkán kerül a kosárba!

Boursen lett kedvenc sajtkrémem! És enyém lehet az érdem, 

amikor ízét kívánom  nagyon finoman csinálom.

Lehetséges kapni máma, de nagyon drága az ára!

És csak tíz-dekás a doboz, anyagilag gondot okoz.

De jó a magyar szalámi!. Ilyet Svájcban is találni!

Kuriózumnak is tünhet, de van Svájcban magyar üzlet!

Anyukám gyakran ment oda. Ott volt kapható tarhonya!

A családja is szerette, de kevés ember ismerte.

Ünnepi étel volt a steak.Ebben is volt nagy választék.

Férja a karajt kedvelte, anyám a marhát szerette!

A borjúhúst nem ismertem, finom volt mikor ízleltem.

Anyám jól főz, minden ízes! Borjúhús gombás- tejszínes!

Itthon nem lehetett kapni. Érte el kellett utazni!

Anyu sok fűszerrel főzött.Idöbe telt, míg meggyőzött:

gyakran az az étel titka: nem elég a bors, paprika.

- Az embert meglepetés várta. mindegyik nap új saláta!

És abban vajon  ki dönthet, milyen ízű lesz az öntet?

Az új ízektől mi féltünk!Sült krumplit és virslit kértünk!

Bizony több év is eltellett, mire  anyánk főztje kellett!

Csak tizenhat éves voltam, evéssel nem foglalkoztam.

Egyszer vendégségbe vártak, s szörnyű étellel kínáltak!

Krumplis kelkáposztaleves, nagyon sűrű és fűszeres!

Lehetett az étel svájci! - gyomrunk nem volt rá kíváncsi!

(Aki  az ételt kreálta volt Hanspeter anyukája!)

Lehet, ma nagyon szeretném, s ha tehetném mind megenném!

Az ember sokat változik,s új ízekre áhítozik!

Mellette oly jó a régi! Ízlelőbimbónk ígényli!

-Ötvenhat utáni létünk megmutatta: néha féltünk.

Szerettük a magyar focit, és ritkán ehettünk csokit.

A hatalom el nem ereszt! Aktív volt a Vöröskereszt!

Több nemzet segített rajtunk, finom élelmiszert kaptunk!

Svéd sós vajat először ettem, és azonnal megszerettem.

És ami volt még csudajó, az a holland kakaó!

A kávé nagyinak tetszett, adtak hozzá finom kekszet!

És adtak még szardéniát,emlegették még Dániát!

Aktívak voltak a svédek, Többnyire északi népek!

Hallottunk már akkor Svájcról, Vöröskereszt országáról.

Mivel anyu ott lakozott, környezetünk csodálkozott

-anyám, kit már oly sok vád ért - mért nem küldött csokoládét!

Biztosan félt, ha megteszi két gyermeke mind megeszi!

Bevallom, hogy nagyon vártuk, azért is , hogy csokit lássunk!

De amit hozott, az kevés. Ebből nem lett oly nagy evés!

-Amikor még Svájcban voltam, Frigor-csokit megkostoltam!

És, bár többfélét is ettem, mégis  ez lett a kedvencem!

Most is odalennék érte, de nem megyek ezért Bécsbe!

-Svájcban nekem az is tetszett, bevezették azt a rendszert, 

hogy árengedményt is adnak, s olcsóbban vásárolhatnak!

Ennek pont 47 éve!És mindenkinek megérte!

                                 -------------------------------------

ÚJABB GONDOLATOK A KERESKEDELEMRŐL  SVÁJCHOZ VISZONYÍTVA

-A rendszer bukása  után itt is beindult, de sután.

Ha nem tisztán csináljátok, a kereskedelem, átok!!!

Gazdasági válság, sírás!----- Ezt mondja nekünk az Írás!

Az volt a Sátánnak bűne, míg kereskedését űzve-

gazdagon, felfuvalkodott, s Isten ellen lázadozott!

Elhitte, hogy ő is Isten ! Úrból egy van, kettő nincsen!

Kevés volt Sátán tudása! Már MEG VAN ÍRVA BUKÁSA!!!

Mi erőt vesz az emberen a nemtelen kereskedelem!

Azért, hogy ne érjen átok tisztességgel csináljátok! 

A világon ma az üzlet kis-csoport-érdekű ügy lett!

Miről szól a politika? Mire irányul taktika?

Mi lesz majd a közös érdek? Mit is akarnak a népek?

Mit akar Közös-Európa?Mit mond arról, mi a dolga?

Mért jött fel oly nagyon Kína? Az USA vele hogy bírna?

Miért harcol a katona? Új területre fáj foga?

Úgy látom, a világnézet csak a kereskedésé lett!

Mintha minden erről szólna!S a világon más nem volna.

Úgy látom, hogy ma az üzlet már össz-társadalmi bűn lett!

És, ha elfajulni hagyjuk, mit érdemlünk, majd azt kapjuk!

Bocsánat! - Hogy végül Svájcból hazatértem, - bensőm lángol!

Lényem úgy vágyik a rendre! Bensőm békességes csendre!

De van, amikor kell szólni, és nem elég csak gondolni!

A világért mit tehetünk? Csak figyelünk és szenvedünk?

Sok dolgon elgondolkodom, több dologért imádkozom!

Ami életem megtartja, az Istennek akaratja!

Igaz Istennek beszéde! Így lesz a Világnak Vége!

                              ---------------------------------------

                                  ÁDÁM MA 64 ÉVES!                         2011.febr.7.

Az ISTEN ÉLTESSEN! -  Ádám!  - Mondhatom Neked, hogy Drágám!

Bár elválasztott az élet, én mindig szeretlek Téged!

Te vagy a gyermekem apja, ma van születésed napja!

Mint nő, én semmit sem várok. A magam lábán megállok.

A boldogságot megtaláltam. Igaz, nem ott, ahol vártam!

Örömforrásom: az Isten! Kár, hogy úgy gondolod: nincsen!

Mivel szeret,  bízom Benne!Ő lett  életem értelme!

Nem csak szeret és hűséges, velem van, mikor szükséges!

Nem  lesz az életnek vége, ha meghalunk! Megyek az Égbe!

Hol Istennek társasága vezet mennyei tudásra!

Mint Ádám, azt a döntést hoztad: a Tudás fáját választottad!

Valóban hiszed, hogy nincsen a világmindenségben Isten?

Sok tudós ebben megbukott és felismerésre jutott.

Isten és sok más is létezik, akkor is, ha az emberek nem hiszik.

Nem a hit szüli az Istent! Hit mondja azt is, hogy nincsen!

Talán szeretnéd, ha így lenne, de nem lehetsz biztos benne.

Tőled oly sokat tanultam! Kár, hogy nem vagy már, csak múltam!

Hiszem, hogy nem volt véletlen, hogy gyermeked anyja lehettem!

Milyen lehetne a másik ( kit megöltünk) néha hiányzik!

Tudom, elvetetni téves volt, ebben vagyunk Mii vétkes!

Nekem ezt Isten mutatta, mikor eszembe juttatta.

Egy gyilkosságon háborogtam, s halálos ítéletet hoztam,

de én is megítéltettem:  eszembe jutott, mit tettem!

Abortuszra vállalkoztam , egy életet feláldoztam.

És ezt nem az Isten kérte! Felelősek vagyunk érte!

Egyszer Isten számonkéri. Lesz Ítélet, ezt ígéri!

Anyám énnálam különb volt. Ma is élek, nem vagyok holt.

De, ha elvetetett volna , az életem miről szólna!

Aki az élettel játszik, magának istennek látszik.

Részben ez volt Ádám bűne: szeretné, ha Istennek tűnne!

A kígyó ezzel csalogatta, a tudás gyümölcsét ajánlgatta.

Oly csábító a hatalom!. Ha bírom másnak át nem adom.

Nagyobb kívánság már nincsen: eljátszani én vagyok isten!

Hiszen, hogyha sokat tudok, nagy magasságokba jutok.

De ezen az Isten nevet! Felsőbbrendű, mivel szeret!!!

Ez a Boldogságnak nyitja!. Ki nem ismeri- elutasítja!

AZ EMBERT BOLDOGGÁ AZ TESZI, HA  TUDJA  : AZ ISTEN SZERETI!!!!

Isten ezt tálcán kínálja, de az ember másként csínálja!

Sok dologban tudatlan voltam. Örülök, hogy megváltoztam!

Majdnem húsz éve megtértem, s azóta  Istent megértem!

Már tudom, mi az Igazság, azt is látom: a bűn= rabság.

Az embert gyengíti  hitetlenség, s a Gonoszság a fő ellenség.

A SZERETET volt, mit kerestem,és ezt Istenben megleltem!

Azóta HIT által élek. Szeretek, és ritkán félek.

De, ha többé testben nem leszek, én tudom, hogy a Mennybe megyek!

Nem azért, mert sok jót tettem, s ezért jogosítványt nyertem!

Felhatalmaz  Jézus vére, mely bűneimért  ment az égbe!

Jézusban való hit által találkozom az Atyával!

ISTEN MAGA A SZERETET, és ha sokat Vele lehetek

magam is szeretetben járok, kik megbántottak, azoknak megbocsájtok.

És istent gyakorta kérem áldja meg fiam ,s remélem,

hogy fiamnak unokája is lesz az Úr tanítványa!

A tudást nagyon tisztelem, és hogy fontos: elismerem!

DE . az Istent megismerni , s tudni, hogy van és szeretni!

Ez több, mint akadémikus tudás! Jutalma a Mennybe-jutás!

Létezik égi szerelem, s égi ajándék a kegyelem!

Csak hit által léte

Oldal: Család
Márta versei - © 2008 - 2024 - martapapp.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat